Lajtha László
(1892-1963)

Lajtha László magyar zeneszerző, népzenekutató. 1907-ben nyert felvételt a Zeneakadémia zongora tanszakának előkészítő osztályába. 1909-ben a hangszeres tanulmányok mellett ugyanitt kezdte el a zeneszerzés tanszakot, ahol az első évben Kodály Zoltán osztályában tanult, majd 1913 júliusában Herzfeld Viktor növendékeként szerzett diplomát. 1910 őszén rövid ideig Bartók Béla akadémiai zongoraosztályának is hallgatója volt. Bartókhoz és Kodályhoz hasonlóan Lajtha életében tudósként és zeneszerzőként is fontos szerepet kapott a népzene – első gyűjtőútjára 1911-ben Bartók ösztönzésére indult el. Zeneakadémiai évei alatt hosszabb-rövidebb külföldi tanulmányokon vett részt Lipcsében, Genfben és Párizsban. Mindezek a benyomások jelentősen formálták alkotói szemléletmódját: Bartók 1910 körül írott művei, a francia zenei irányzatok és a magyar népzene hatása sajátos ötvözetté váltak Lajtha műveiben.

1919-től egészen megszűnéséig – közel 30 éven keresztül – a Nemzeti Zenede tantestületének tagja volt Lajtha, a II. világháború után pedig rövid ideig az intézmény vezetésének feladatait is ő látta el. 1939 őszén ő vezette be és oktatta a Zenedében a magyar népzene tantárgyat. Népzenei lejegyzéseinek legendás aprólékossága és a fennmaradt hangfelvételek együttesen teremtették meg a feltételeket később, a hetvenes években a táncház mozgalom megindulásához. A néptáncok megőrzésére szintén egészen aprólékos lejegyzési módszert fejlesztett ki, emellett a mozgóképes felvételek szükségességét is hangsúlyozta. 1951-ben elnyerte a Kossuth-díj arany fokozatát, 1955-ben a Francia Szépművészeti Akadémia tagjai közé választotta. Kései alkotókorszakának terméséből a vonósnégyesek és a szimfóniák sorozata emelkedik ki.

Lajtha hagyatéka 2013 óta az MTA BTK Zenetudományi Intézetében található. Ugyanebben az évben nyílt meg az intézményi Zenetörténeti Múzeumában a Lajtha-emlékszoba, mely állandó kiállításként a Lajtha-család Váci utcai lakásának bútoraiból és a zeneszerző használati tárgyaiból kialakítva a dolgozószoba eredeti elrendezését rekonstruálja.

A Magyar Nemzeti Bank Lajtha László születésének 125. évfordulója alkalmából 5000 forintos ezüst emlékérmét bocsát ki.

Az emlékérme előlapján egy éppen forgásban lévő néptáncos pár dinamikus mozgása figyelhető meg, a háttérben népzenészek láthatók, így a választott motívumok egyszerre utalnak Lajtha László által folytatott néptánc- és népzene-kutatására. Az előlap tervezőjének, Horváth Andreának a mesterjegye a nagybőgőbe rejtve jelenik meg.

A hátlap fő motívuma a zeneszerző portréja, melyet a Lajtha Lászlót ábrázoló, az 1960-as években készült kép ihletett. Az érme hátlapját tervező Pelcz Balázs mesterjegye Lajtha ruházatán, vállmagasságban olvasható.