Benczúr Gyula
(Nyíregyháza, 1844. január 28. – Dolány, 1920. július 16.)

Benczúr Gyula a romantikus festészet kiemelkedő alakja, már életében nemzetközileg is elismert és köztiszteleten álló festőművész volt. Leginkább monumentális történelmi témájú festményei tették híressé.

Festészeti tanulmányait Kassán Klimkovits Ferenc és Béla magániskolájában kezdte, majd Münchenben, a Művészeti Akadémián folytatta, ahol Hermann Anschütz, később Karl von Piloty tanítványa volt.

1876-ban művészetének elismeréseként II. Lajos a müncheni Akadémia tanárává nevezte ki Benczúrt, aki csak magyar állampolgárságának megtartásával vállalta el a tisztséget. Több tanári állást is ajánlottak neki Weimarban és Prágában is, de ő szívesebben fogadta el Trefort Ágoston magyar kultuszminiszter ajánlatát Budapesten meginduló művészképző intézmény élére. 1883-ban hazatért és haláláig a mesteriskola igazgatójaként, mint korának hivatalosan elismert művésze működött, akit megrendelésekkel, művészeti és közéleti kitüntetésekkel halmoztak el. 1906-ban a főrendi ház örökös tagjává nevezték ki. 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. Pályafutása során számos művészeti díjjal jutalmazták, aranyérmet nyert Párizsban, Berlinben, Bécsben és Münchenben is. 1920. július 16-án hunyt el birtokán. Halála után itt talált örök nyugalomra. A falut a festő tiszteletére 1927-ben Benczúrfalvának nevezték el.

A Magyar Nemzeti Bank Benczúr Gyula születésének 175. évfordulójára a korábbi években megjelent magyar festőket bemutató emlékérmék tematikai sorozatának folytatásaként 10000 forintos ezüst emlékérmét bocsátott ki.

Az előoldal központi motívumaként Benczúr Budavár visszavétele a töröktől 1686-ban című festményének egyik ikonikus alakja, a trombitás jelenik meg az érme kötelező alaki kellékeivel együtt. Az érme tematikai oldalán Benczúr Gyulának a „Vasárnapi Újság” c. hetilap címlapján (1912. február 4.) megjelent fotója alapján készült portréja került ábrázolásra, a háttérben – mintegy a képbe simulva – az általa gyakran megfestett puttó motívummal (a motívum forrása: az Ámor rózsákkal című festmény 1893-ból.) A kibocsátás aktualitására a portréábrázolástól balra fent, két egymás alatti sorban elhelyezett Benczúr Gyula, illetve a keresztnév alatt szereplő, a művész születési és halálozási évszámát jelölő 1844-1920 felirat utal. Az érme alján, a művész ruházatán látható a tervező Horváth Andrea mesterjegye.